Olvasói levelek

Süllőfesztivál Szigligeten

Budapestiként meglehetősen elfogult vagyok a csodálatos Szigligettel és a Süllőfesztivállal. Az első Süllőfesztiválon olyan meleg volt, hogy ha már a strandon voltunk, ki is feküdtünk kicsit a partra. Aztán az évek és fesztiválok során megéltünk esőt, szelet, ködöt, volt, amikor a sárra szórt szalmán, és deszkákon tapostunk, volt, amikor csak éppen fáztunk egy kicsit. Soha, semmi nem riasztott el bennünket. Örömünkben ezrekkel osztoztunk, ha fújt, ha esett, az év nem telhetett el süllőevés, bódék közt barangolás nélkül. A sátorban összehúzódtunk, az épp aktuális műsorra figyeltünk, barátainkat vártuk.

A Süllőfesztiválon enni lehet sokat, jóízűt, inni lehet, kóstolgatni, ízlelgetni, szép tárgyakat vásárolni, hagyományokat megismerni. A süllőfesztivál ugyanakkor társasági esemény is, találkozási, ismerkedési alkalom. Jó visszatérni, ráismerni az árusokra, megkóstolni a tavalyi süteményt, új helyen kipróbálni, milyen az idei süllő. Az idén is voltunk vagy hatezren, szerencsére nem egyszerre, mert így is elkeveredtünk néha.

Soha ilyen szervezettnek nem tűnt a fesztivál, mint most. Minden és mindenki a helyén volt. Szellemes, remek játszótér is keletkezett a gyerekeknek. Valahogy biztonságban éreztük magunkat. Bízhattunk a szervezőkben. Pedig nem ez a fő foglalkozásuk, civil szervezetként jött az ötlet valahogy, valamikor, és a megvalósítás profin sikerült. Minden rokonszenvem és elismerésem azoké, akik éjt nappallá téve fáradoztak azon, hogy mi sok-sok ezren kikapcsolódjunk, lazítsunk, és felhők között is felhőtlenül jól érezzük magunkat.

Galambos Ágnes